Kunmadaras
Repülőtér
2009.04.30.
Miután végigzötykölődtük az utat Debrecentől Kunmadarasig, megkezdtük az előkészületeket a következőnapi bemutatóhoz.
Sátorállításban teljesen profik vagyunk - 20 perc alatt varázsoltuk talpra kicsinek nemigen titulálható sátrunkat. Következő lépésként kijelöltük a szituációs lövészethez szükséges célokat és fedezékeket, melyeket a helyszínen felfedezett motor- és autógumik segítségével építettünk meg. A meló koszos volt, a kezünk fekete gumiktól, mégis jó érzéssel hagytuk el a Repülőteret, majd Kunmadarast, abban a hitben, hogy másnap egy-két apróságon kivül, csak játszanunk és játszatnunk kell.Hát tévedtünk...
A hazaúton a teherautót már borogatta a szél, de reménykedtünk benne, hogy nem vész kárba a napi munka... Ismét tévedtünk... estefelé - nemsokkal hazaérkezés után - jön a telefon: - Gáz van! akkora szél van Kunmadarason, hogy a sátor a kukoricás közepén landolt de azt nem tudták megmondani, hogy mennyire sérült. Holnap reggel majd meglátjuk... Hát meg is láttuk...
Kunmadaras
Repülőtér
2009.05.01.
Reggel 6:00, találkozó és miután elosztottuk az autókat és utasaikat elindultunk felmérni a tegnapi szél okozta károkat. Ahogy megérkeztünk a reptérre megkaptunk V.I.P-s karszalagunkat, mellyel bármerre mozoghattunk volna a rendezvény területén belül. Majd autókba vissza és indulás a sátorhelyre... A sátor már nem volt ott, ahová lekötöztük.
Az emiatt kapott sokkon túlesve megláttuk a sátrat is... Illetve azt , ami maradt belőle... Az elemek kényelmesen terpeszkedtek a kukoricás közepén. Jópár alkatrész sérült, ennek ellenére nem lankadt a lelkesedés. Nekiálltunk, hogy talpraállítsuk. Cirka 4-5 óra alatt sikerült összefúrni, -faragni, -fűrészelni, -kötözni, majd talpraállítani hadirokkant sátrunkat. A sufni-tunning segített rajta és még egész nap tartotta magát.
Ígyhát ismét végeztünk a segédmunkálatokkal és megfáradva ugyan, de összeszedtük magunkat és full menetfelszerelésben elindultunk a pontra, mely airsoft bemutatónk színhelye lett volna. Hála a szélnek egy-két sorozat eleresztése után már csak bujócskázni volt erőnk... Persze mi meg úgy elbújtunk, hogy meg sem találtak. A plusz sátorépítés és a szél közreműködésével esélyünk nem volt a bemutatóra, dehát az airsoft egy ilyen sport... A szél az egyetlen ellenség ilyenkor.
Egy kis szaladgálós lövöldözés és álcaruhás fotózkodás után összepakoltunk, elbúcsúztunk majd hazaindultunk... Mint mindig ebből az esetből is tanultunk... Mindettől függetlenül azért jól éreztük magunkat, és a szél ellenére is akadt érdeklődő...
Asszem bátran lehet mondani, hogy ezt a bemutatót "elfújta a szél"...
